betöltés folyamatban...

Blog

Zene és mozgás

2019.10.29. - 14:02

Az óvodai nevelőmunkában nagyon fontos szerepet töltenek be a népi játékok. Komplexitásuknak köszönhetően egyszerre fejleszthető a gyermekek zenei¬- és mozgásképességük. Játékdalokon keresztül ismerkednek meg olyan zenei sajátosságokkal, mint a lüktetés, ritmus, hangsúly, hangerő, dinamika. Ezekhez a dalokhoz gyakran mozgás is kapcsolódik, vagy éppen a mozgást kíséri dallam.

A táncos játékok forgásai, testsúlyáthelyezései fejlesztik az egyensúlyérzéket, mely szoros kapcsolatban áll a ritmuskészséggel. A kézfogások, az egymást megérintő mozdulatok és különféle eszközök használata a finommotorikát segítik elő, miközben a játék élményéről is gondoskodnak. A zenei fejlesztés és mozgásfejlesztés között tehát szoros tartalmi összefüggés van.

A zenét megközelíthetjük a mozgás irányából is. Nagymozgásokkal – lépéssel, meneteléssel, ugrással - fejleszthetjük az egyenletes lüktetést. Játékos mozdulatokkal utánozhatják a gyerekek a hangszereket.

Hangszerek utánzása mozdulatokkal:

  • hegedűt karlendítéssel
  • furulyát ujjmozgatással
  • zongorát térden való ujjmozgatással
  • gitárt kézfej mozdulatokkal
  • trombitát két kézzel tölcsért formálva
  • nagybőgőt karlendítéssel
  • dobot tenyérbe ütéssel mutatóujjal
  • cintányért tapssal

Ezekkel a mozgásokkal elsősorban a nagymozgásokat gyakorolják be, és minél többször ismétlik, annál pontosabb és kifejezőbb lesznek a mozdulatok.

A gyermekjátékdalokban a nagymozgáson és érintő mozdulatokon túl gyakran előforduló mozdulat a gesztus. A gesztus olyan testrészeknek a mozdulata, amelyeken nincs testsúly, tehát súlytanok. A játékdalokban előforduló érzelmek és attitűdök kifejezésére szolgálnak. Kézzel kifejezett gesztusok: az ujjal való fenyegető mutogatás, nap hívogatása magasba emelt kézzel, az esőcseppek utánzás. Fejjel fejezünk ki gesztust, amikor oldalirányban mozgatjuk nemleges választ kifejezve, vagy ha lehajtott fejjel szomorúságot fejezünk ki.

A mozgásos és párválasztó énekes daljátékokban gyakran előforduló elem a térforma kialakítások. A téri viszonyokkal és a hozzájuk tartozó verbális kifejezésekkel ismerkednek meg a gyerekek. Például: két kör, vagyis körben kör fogalma; körben állni (a kör belsejében álló gyermek igyekszik a kör középpontjában állni); a körön kívül járó gyermek a körrel ellentétes irányban mozog; a kapus-játékokban a sor a kapuval szemben halad.

Az 5-7 éves gyermek mozgása sok szempontból rendezettebb, és pontosabb a 3-4 éves társaikhoz képest. Tőlük elvárható a szabályos kör alakítása és megtartása, futásnál tudnak hirtelen irányt változtatni, ugrássorozatra és egy lábon ugrásra képesek, párokba alakíthatók és a kezdő tánclépések is megtaníthatók. Az óvodában a körjáték – páros forgás, guggolás, taps, kifordulás – az, amit óvodás korban „gyermektáncnak” nevezünk. Ezek a mozdulatok segítik elő kisiskolásoknak való, a népszokásokhoz és tánchoz közelebb álló mozgáskombinációkat. „Legyen a táncban is a beszédhez hasonló alapszókincsük, tudjanak néhány figurát és azokból tetszésük szerint, pillanatnyi alkotókedvük szerint építkezzenek.” (Foltin Jolán – Tarján T. Katalin: Játék és tánc az óvodában.)

Kapcsolódó galéria