Az első születésnap!
Az első egy év!

Nagyon sok izgalommal kezdődött minden: tudjuk, hogy nem lesz egyszerű, de vágyunk rá! Készülünk rá, tanulunk, utána olvasunk… Van, aki nem is érti, miért vág bele az ember. De aki elhatározza magát, az megdönthetetlen. Aztán egy nap megszületik… Még több izgalom, kíváncsiak vagyunk a fogadtatására, várjuk a környezetünk reakcióit. Aztán jönnek az álmatlan éjszakák, a nem várt nehézségek, még több utánaolvasás, aztán azok a nyomasztó gondolatok, hogy vajon „jól csinálom-e”.  Nincs azonnali visszacsatolás, csak később, jóval később. De bízunk az ösztöneinkben, és haladunk előre. Telnek a hetek, a hónapok. Kiderül, hogy megy ez. Persze sok újdonságot meg kell tanulni, sok új helyzetet kell kezelni, ami ez idáig ismeretlen volt. De a tapasztalat nő, és ez a lényeg. Ne féljünk hibázni, hiszen abból tanul az ember – persze máséból bölcsebb lenne :D
Aztán elérkezett az első születésnap!

Egy évvel ezelőtt indult útnak kis vállalkozásom, a VBT Zeneovi. :)

Rettenetesen izgultam, de évek óta vágytam arra, hogy tanítsak még…. kisebbeket is. A saját gyermekeim fejlődésén tapasztaltam meg Kodály elveit: hogyan hat a gyermekekre a mindennapos zene, és amikor az idegrendszer öntudatlanul is reagál az énekszóra.

Hála a családomnak, újra iskolapadba ülhettem és tanulhattam még 3. kislányunk megszületése után. Így lettem zeneóvodai foglalkozásvezető szaktanár. Persze sokan kérdezték miért volt erre szükségem, hiszen van zenepedagógusi diplomám és 3 gyermekem után tapasztalatom is. De éreztem egy hiányt, valamit nem tudtam megfogalmazni akkor még. Most már tudom! Megtanították a váci fősulin, a mankókat a kezembe adták. Azokat azonban alkalmazni nekem kell. Egy évvel ezelőtt csak a vágy és az ösztöneim vezéreltek, hogy csinálni kell, muszáj tapasztalni.

Elhatároztam, hogy elindítom az óvodánkban Győrzámolyon a zeneovis foglalkozásomat, ami fix csoportos, heti rendszerességű. Valamint Győrben is biztosítok egy csoportot kéthetente gyerekeknek, ahová bárki bármikor jöhet. Na ez utóbbi elég hamar megdőlt, mert gyakorlatilag heti rendszerességű lett ez a csoport is, csak nem állandó tagokkal. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy kíváncsiak a gyerekek, a szülők. 6 hónapig folyamatos munka vette kezdetét:

• 2 fix zeneovis foglalkozás óvodában
• 1 zeneovis csoport Győrben
• 2 zenebölcsis csoport
• 3 előadás Győrben
• 2 meghívásos bemutató foglalkozás

Esküszöm nem számítottam erre! De örültem, hogy tapasztalhattam –  jegyzeteltem is mindent!

Mindenki azt látta, hogy megy ez. Igen, de a tervezetek megírását, a szervezői és vállalkozói munkákat ugye senki sem látja. Hiszen amúgy egész nap anya voltam: minimum egy gyermek itthon volt, és a nagyszülők sem karnyújtásnyira vannak. Sokat köszönhetek férjemnek, hogy ezek a csoportos foglalkozásaim megvalósulhattak, mert nélküle ez nem ment volna!  

6 hónap után azonban jött a Covid, és itthon maradtunk.

Bevallom, nem bántam. Nehezen lavíroztam család és munka között. Nem szeretek gyerekek mellett gép előtt ülni, vagy mobilon pötyögni (ezt még gyakorolnom kell). Amikor home-oviztunk, jó volt az együtt eltöltött érdemi idő: lelkesen csináltam a gyerekekkel az óvónők ajánlásait. A karantén kihirdetését követően azonnal elhatároztam azt is, hogy Zeneovis oldalaimon (FB és honlap) zenei játékokat, ötleteket és ajánlókat teszek közzé: így született meg 70 napon keresztül 70 bejegyzéstem, zenehallgatási ajánló, zenei játék (lásd: blogban szereplő "Maradj otthon" sorozat). Ekkor hoztam létre Youtube csatornámat, hogy oda gyűjtsem a saját videóinkat, és akinek kedve van, játszhat velünk otthon.

Majd rábukkantam egy pályázatra. A Telekom hirdette meg azok számára, akiknek a tevékenységük a vírushelyzet miatt félbeszakadt. Olvastam, gondolkoztam rajta vagy egy hetet is. Túl nagy falat nekem, technikai hátterem nulla, amúgy sem pályáztam még sosem - gondoltam. Aztán megint hajtott a vágy, hogy ez JÓ! Szóval felvettem nagy nehezen a kis bemutatkozómat. 5 percet vagy 3 órán át! :D Elküldtem és vártam. 2 nap múlva kaptam a hívást, hogy megkapom a lehetőséget, méghozzá mind az 5 részre. El sem hittem, hogy ez velem valóban megtörténhet! Madarat lehetett velem fogatni! :) Aztán újabb szervezés: témakidolgozás-összeállítás-megjelenés tervezése, gyerekek ne zavarjanak bele a felvételbe, kameraállvány vásárlás (alig akartam elhinni, hogy egész Győrben egy szem minimál állvány volt csak készleten, persze azért is tiltott időben érkeztem dél előtt, úgyhogy meg kellett várnom a delet – na de meglett). És kiderült, hogy nem is olyan egyszerű egy kamerának beszélni. Hát szóval az első rész felvétele után vegyesek voltak az érzéseim, mit ne mondjak. De ebbe is beletanul az ember: egy tükör és jókora képzelőerő segítségével már gyorsabban mentek a felvételek. Nem mellesleg férjem vágótechnikája is nagyban elősegítette a lelki megnyugvásomat ;) Így elkészült 5 videóm, melyek év végéig elérhetőek a Telekom oldalán. (Utána már én is feltehetem  ;) )

Az, hogy a gyerekekkel nem tarthattam személyesen foglalkozást nagyon hiányzott. Nehéz megfogalmazni azt az érzést, miért jó más gyermekét tanítani, átadni másnak a játék örömét. Voltam én is mélyponton, ilyenkor mindent eldobna az ember. De nem szabad sokáig ebben maradni, muszáj kimászni belőle. Előre kell nézni, nem szabad az önsajnálatnak teret hagyni. Ilyenkor jutnak eszembe újabb játékötletek, amiket a lányaimmal kipróbálunk, esetleg megvalósítunk – néha az ő változatuk szerint.

Majd nyáron csendesedett a Covid, újra tartottam a zenebölcsis foglalkozásokat, és megtartottam a zeneovisaimmal is a záró foglalkozást, amit a szülőknek mutattunk be. Óriási élmény volt, hogy 3 hónap kihagyása után, mindenféle megbeszélés nélkül a gyerekek tudták, emlékeztek a zenei játékokra. És ez a lényeg: örömmel játszottak, figyeltek, előadtak. Ezek a bizonyosságok éltetnek!

Júliusban pedig megtarthattam első saját zenei táboromat is! Zeneiskolai kollégáimmal már korábban is szerveztünk jó pár zenetábort, de most, hogy egyedül kellett mindent leszervezni, ráadásul vírosszabályozásokkal együtt… szintén az elvetemültség érzése uralkodott el néha rajtam :D  De találtam egy fantasztikus kollégát Kriszta személyében, akivel teljes együttműködésben és összhangban sikeresen lezajlott a tábor 18 gyermekkel együtt.

Augusztusban pihentem kicsit, majd a hónap végén újabb hihetetlen élmény ért: lehetőséget kaptam Budapesten, hogy pedagóguskollégák számára előadást tartsak. Nagyon készültem rá, és bár a vírushelyzet napról napra fokozódott, sikerült megtartanunk 2 hete. Elképesztően jó érzésekkel távoztunk onnan, nagyon jó volt szakmai beszélgetést folytatni.

Most 2020. őszén a legkisebb leányzónk is elkezdte az óvodát. Azonban elsősorban továbbra is anya vagyok, vagyis a foglalkozásaimat is igyekszem ehhez mérten szervezni. A pandémiás helyzet továbbra is adja az újabb feladatokat, de arra ösztönöz, hogy rugalmas legyek. Ahol tudok tevékenykedni, oda megyek. És ennek örülök! Kis létszámú fix zeneovis csoportjaim elindultak, zenebölcsis csoportjaimba pedig várom a családokat: Győrzámolyra, Győr-Ménfőcsanakra, Győr-Múzeumházba, Öttevényre :) A csoportlétszám minden helyen korlátozottt. Bejelentkezni és az eseményekről tájékozódni a Foglalási rendszerben lehet: www.vbtzeneovi.hu/foglalas

Fontos pilléreim a zene- és mozgásterápia szemlélet, a zenei sajátosságok átadása, a játékdalok őrzése, élő hangszerjáték élménye és a zenei stílusok megismertetése. Lehet a célközönség baba-mama csoport, óvodás, iskolás, kolléga.

Hiszek a zene erejében: hangulatjavító, közösségformáló, hagyományőrző, készség- és képességformáló sokoldalúságában. Nem a zenésszé nevelés a célom, hanem a zene általi örömforrás, élménydús zenei játékok átadása, hiszen ezek az egész embert formálják!

Köszönöm, hogy részesei voltatok, vagyok ennek az egy évemnek! Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, és fantasztikus gyerekeket, családokat ismerhettem meg.

Hálás vagyok a családomnak, hogy támogatnak és segítenek az úton. Köszönet érte! ;)

Fogadjátok szeretettel az elmúlt egy év fotógyűjteményéből készült videónkat!

Haladjunk tovább EGYÜTT ezen az úton!

Szeretettel!

Tündi